Bizonyára nem mondok azzal újat, ha esetleg valaki úgy érzi, hogy nem megfelelő a kiszolgálás, nem bánnak vele elég jól, vagy legalább, úgy ahogy megérdemli. Természetesen ez igen csak lehangoló, ha az ember rossz szájízzel hagy el egy vendéglátóhelyet. Elszomorító, hogy vannak ilyen felszolgálók és „felszolgálók”. Viszont vannak esetek, amikor maga a vendég szolgál rá az iránta táplált viselkedésre. Jogosan merül fel a kijelentés, hogy nekünk ezt bírnunk kell és, hogy el kell viselni, hiszen ez a munkánk. De, mivel mi is csak emberek vagyunk, és ugyanúgy érzünk, mint a kedves vendég így a tűréshatárunk is véges. Igyekeztem pár olyan dolgot össze gyűjteni, amellyel segíthetjük a vendéglátásban dolgozók helyzetét és nem árt, ha figyelünk az apró részletekre. Sok minden múlik ezen a kis odafigyelésen.

1. Csettintés, fütyülés:

   Bár szerencsére nem nagy számban fordul elő, de akad néha olyan ember, aki elfelejti, hogy hol is van. Ne csodálkozzon, ha erre nem megy oda a felszolgáló, elvégre nem vagyunk kutyák, hogy így hívjanak minket.
   

2. Foglalt asztal táblával jelezve:

   Van úgy, ha bemegyünk egy vendéglátó egységben, azonnal le akarunk ülni a számunkra legszimpatikusabb helyre, de gondoljunk bele, lehet, hogy az a bizonyos hely nem csak nekünk olyan szimpatikus. Nem kis számban képesek megrohamozni olyan asztalt, amin kint van a „foglalt” tábla, mégis figyelmen kívül hagyni a kiírást, majd ha szól a pincér, hogy foglalt, akkor orrot feldugva átülni, vagy elhagyni az épületet. Kérem, kerüljük ezt a fajta viselkedést.

3. Szalvéta:

   Ha levest rendelünk, nagy számban fordul elő, hogy kapunk egy tányér levest alaptányérral és a kettő között szalvétával (hangsúly a szalvétán). Ez nem véletlen, ugyanis segíti a pincér munkáját, hogy a csésze/mélytányér ne csúszkáljon kivitelkor és leszedéskor. A lényeg, hogy ez nem azt a célt szolgálja, hogy megtöröljük vele a szánkat. Arra ott van már egy előre bekészített kistányéron a szalvéta. Ha ez nem fellelhető, akkor nyugodtan szegjük meg a hibát. Ha szólnak érte érveljünk a fentiek alapján.
   

4. Nyitva tartás:

   Minden esetben fel van tüntetve, hiszen kötelező. Van, hogy nagyon éhesek vagy szomjasok vagyunk késő este, és már csak ez az egy lehetőségünk van csillapítani a szükségletünket. Persze, ha valaki bejön zárás előtt fél órával és kitalálja, hogy ő most 2 vagy 3 fogásos vacsorát szeretne, óva intem, hogy ne tegye. De ha szeret szúró tekintetek közepette enni, ám legyen. Gondoljon bele, minimum fél óra mire kihozzák. Sokan mennénk már haza, mert a vendéglátásban nem 8 óra a minimum, még ha papíron azt is írják.
   

5. Különleges kívánságok:

   Közel áll a 4-es ponthoz, mivel ezek a fantasztikus ötletek pont a zárás előtti percekben jutnak a vendég eszébe. Például a laktóz – és koffein mentes Latte Macchiato (koffein mentes kávé... mindegy is). Ezeket nem annyira „szeretjük”.
   

6. Asztal ajánlás:

   Amikor a kedves vendég jön és megkérdezzük, van e asztal foglalás és erre nem leges válasz érkezik, akkor oda kísérjük az egyik asztalhoz és illedelmesen megkérdezzük hogy: Megfelel? Nyilván lehet unszimpatikus, de mindig a legkedvezőbb asztalt igyekszünk ajánlani. Célszerű elfogadni az ajánlatot, nem pedig elkezdeni válogatni.

7. Csurbás asztal:

   Csurba? … vagyis előző asztaltól megmaradt koszos pohár, tányér evőeszközök stb. Inkább akkor esik meg az ilyen, amikor egyszerre telik meg az étterem és kevés a személyzet, mindenki néz, de nem figyel. Hasonló az eset, mint a foglalt táblánál. Csak itt annyi a különbség, hogy ha a vendég leül a csurbás asztalhoz, nem fogjuk minden esetben észre venni, hogy új a vendég. Inkább ajánlom az asztalnál való megállást és jelzést. Egy jóra való pincér azonnal orvosolni fogja a problémát.
   

8. Étlap/ itallap ismerete:

   Sajnos egy szenvedéllyel dolgozó felszolgálónál is megesik, hogy nem tudja az itallapot azért, mert éppen elfelejti, vagy minden hónapban változik. Amikor megkapja a kedves vendég az étlapot/ itallapot nem célszerű feltenni azt a kérdést, hogy: „Milyen boruk van?”. Mind két fél feléről kellemetlenül jöhet ki a lépés (A mit ajánl az más tészta).
   

9. „Kérek szépen”:

   Az örök, esküdt ellensége a népnek. Szerencsére nem nagy számban, de imádják alkalmazni a „Lesz egy” szinonim kifejezését. Ez a szóhasználat felsőbbrendűséget és lenézést rejt magában. Nem mondom, hogy van hátul ütője, de nem lesz a pincér kedvence és az nem egy jó szempont.

Ezzel a pár felsorolt szemponttal, nem az a célom, hogy felkorbácsoljam és megosszam, az olvasók vagy vendégek és pincérek táborát. Kifejezetten, a kölcsönös jó közérzet megőrzésére hagyatkozom. Nem olyan rossz dolog elnyerni a pincér szívét, hiszen ha elég jók vagyunk hozzá az érzés is kölcsönös lesz. A konyhát a vendéggel, mi pincérek kötjük össze…